Adventi gondolatok
Ismét advent – ismét Úrjövet. Ismét várakozás – ismét találkozás.
A keresztény ember szívét e szent időben elönti a vágyakozás, ami természetesen a várakozás céljára utal. Mert Advent, Úrjövet, Várakozás, Találkozás,Vágyakozás… mind csak egyet jelenthet: felkészülni a karácsonyi nagy „szeretet-ölelésre”, amire a Betlehemi Gyermeknek is, és nekünk is nagy gondot kell fordítanunk.
Rónay György: (a katolikus költő) már advent elején erre buzdít
„Advent első vasárnapja” c. versével, amikor így ír:
„Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
Korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
Angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!”
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
Korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
Angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!”
Böjte Csaba, ferences atya – így elmélkedik a közelgő adventről
és imájával minket is erre buzdít:
„Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább!
Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás.
Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot,
szétverni az álnokok között.
Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt
diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét
fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk,
boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás
nyelvét, vágyát, álmait?
Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél
több jót! Mint a gyermekek veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?
Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket mint kotló a
csibéit?
Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt
diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét
fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk,
boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás
nyelvét, vágyát, álmait?
Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél
több jót! Mint a gyermekek veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?
Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket mint kotló a
csibéit?
Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod
könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk
csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk
megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret
nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat,
tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy
egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor
és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból.
Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel
törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot,
platánt, diót, és megéred hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád
nagyra nőjön és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink,
mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek
alatt? Lassan, de biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te
kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.
A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből
kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz
előtte mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt,
jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel,
dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz
felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?
Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy.
könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk
csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk
megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret
nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat,
tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy
egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor
és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból.
Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel
törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot,
platánt, diót, és megéred hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád
nagyra nőjön és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink,
mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek
alatt? Lassan, de biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te
kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.
A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből
kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz
előtte mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt,
jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel,
dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz
felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?
Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy.
Rosszabb, - testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.
Uram! Itt állsz a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk.
Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim.
Uram! Itt állsz a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk.
Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim.
Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben
jósággal jöjj közénk.
Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel,
egy szép Karácsonnyal.”
Bizony érdektelen, kapkodó adventünk és lehangoló karácsonyunk lesz, ha ezekről a fontos kérdésekről nyugodtan, komolyan el nem gondolkodunk:
- mit jelent nekünk az Úrjövet a Jézusra való komoly várakozás?
- mit jelent nekünk a vele való örömteli találkozás?
- mit jelent nekünk az örök „szeretet-ölelésre” való vágyakozás?
- mit jelent nekünk Krisztus, a születendő Betlehemi Gyermek?
Ezekkel a gondolatokkal szeretnék kívánni minden Krisztusra váró testvéremnek szép adventet: örömteli várakozást, vágyakozást, beteljesedést és kegyelemteljes, áldott ünnepeket!
Horváth István
plébános
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.