ADVENT - ÚRJÖVETAz advent (adventus Domini = az Úr eljövetele) karácsony előkészületi időszaka. Adventkor Jézus eljövetelére készülünk. Emlékezünk arra, hogy karácsonykor Jézus megszületett, eljött erre a földre. Advent az András apostol (november 30.) ünnepéhez legközelebb eső vasárnappal, illetve annak előestéjével kezdődik, és december 24-ig tart. Az adventi idő Krisztus jövetelére figyelmeztet. Az advent színe a viola, az összeszedettség, fegyelem és bűnbánat színe.
Az adventnek négyes tekintete:
- Krisztus az, akinek eljöveteléről jövendöltek az ószövetségi próféták; az Ószövetség könyve Krisztusra irányuló előremutatás.
- Krisztus az, aki a prófétai jövendölések szerint eljött.
- Krisztus az, akit az állandó mában, a mindenkori jelenben naponta várunk, hogy újból minden napon megérkezzék; a jövetelvárás tehát a szív állandó történése kell, hogy legyen.
- Krisztus az, aki a maga idejében eljön ítélni élőket és holtakat.
Az advent sajátos gyakorlatai:
- Csönd, elmélkedés, imádság: Foglalkozzunk többet Isten dolgaival, ismerjük meg jobban azt, akit várunk. Legyünk többet csöndben, magunkban. Kerüljük a hangos helyeket, izgalmakat, szórakozásokat. Járjunk Mária lelki iskolájába: figyeljük Őt, csendes és áldozatos életét, anyai szeretetét, imádkozzunk Hozzá. Vegyünk részt Roráté (adventi hajnali) miséken. Forduljunk örömmel rászoruló embertársainkhoz, nem kötelességből, hanem együtt érző szeretetből.
- Bűnbánat: Az adventi várakozásában nézzünk magunkba, tartsunk lelkiismeretvizsgálatot és őszinte bánattal tisztítsuk ki lelkünket minden szennytől. Törekedjünk, hogy bűnbánatunk igaz legyen, mely a felszabadító bűnbocsánat mellett a bűneinktől és megkötözöttségeinktől való megszabadulást is magával hozza: a rossz elhagyását életünkből, és a jóra való törekvésünk megerősödését.
- Készülés Karácsonyra: Készüljünk elő családunk, ismerőseink karácsonyi ünnepére. Ajándékainkat a helyes lelkület és szeretet készítse elő és hitelesítse. Lisieux-i Kis Szent Teréz szavaival: "Nem az az igazi nagy tett, ha sokat adunk, hanem, ha nagyon szeretünk."
Az adventi koszorú a remény jelképe, hogy nem a sötétség és a halál, hanem a világosság és az élet győzedelmeskedik. Az adventi koszorú célja az, hogy az advent időszakát, hangulatát, lényegét kifejezze. A koszorú zöldje az örökéletet, a reményt jelenti, a rajta lévő gyertyák pedig Krisztus világosságát. Három lila és egy rózsaszín gyertyát teszünk a koszorúra. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtunk meg. Az első, második és negyedik vasárnapon a lilákat, a harmadik vasárnapon a rózsaszínűt, ami az örömöt fejezi ki. A gyertyák fokozatos meggyújtásával kifejezzük, hogy Jézus (aki a világ világossága) egyre közeledik, múlik a bűn sötétsége és nő az igaz fény. Az adventi fény annak a Jézusnak a jelképe, aki az élet gazdagságát, színét, fényét és szépségét adja.
Hitünk titkáról
Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk, és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul haza találnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. (Pilinszky János)
"Az adventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.